Robot porszívózza a lakást, nyírja a füvet, fejti a szenet, operál a műtőasztalon, köszönt a recepción. Szép új világ? Valószínűleg, hiszen 10-15 éven belül a hétköznapok 
meghatározó tényezői lesznek. Hogyan készüljön fel az európai robotipar a jövőre?
Az ipari robotok az 1980-as években terjedtek el, aztán takarító és fűnyíró unokatestvéreik szép lassan megjelentek a háztartásokban. Ipariak és háztartásiak 2007-ben hozzávetőleg 6,5 milliónyian voltak a világon, a szám 2011-re 18 millió körülire fog emelkedni. A világpiac egynegyede, azaz a vezető piactér Európa – kérdés, hogy meddig, illetve miként tartható fenn, vagy javítható ez az állapot.
Termékvíziók
A 2009 végén lezárult CARE (Coordination Action for Robotics in Europe) és folytatása, az euRobotics projektek keretében – az Európai Robottechnológiai Platform (EUROP) közreműködésével, üzleti és ipari szereplőket, összességében 130-nál több szervezetet bevonva – stratégiai kutatástervet (SRA) dolgoztak ki. A szakértők minden alkalmazási területet lefedtek, és összesen – 6 szektorba sorolható – 39 „termékvíziót”, magyarán valamikor majd hasznosítható robottípust azonosítottak.
Az első csoportba ipariak tartoznak: nagyméretű termékeket tömegesen gyártók, koordinált mobil manipulátorok, emberszerű összeszerelők, automatizált „KKV-bedolgozók”, integrált folyamatirányítók, gyorsan alkalmazkodó/moduláris gyártósejtek, utómunkálatok automatái, mikrotermék-készítők, karbantartók, erdő/mezőgazdasági munkások, bányászok, takarítók, ember nélküli űrszondákon, más bolygókon tevékeny ágensek. Az emberrel együttdolgozó kollégák a második kategória: ipari asszisztensek, egyéb szektorok segédei, műtők, rehabilitációs tevékenységek, személyi robotok, mozgássérültekre vigyázók, biztonságiak, segéderők űrszondákon és bolygókon. A javak és személyek szállítását lefedő logisztika a harmadik, a biztonság a negyedik: határok, otthonok és létesítmények őrzése, javak és személyek ellenőrzése a feladat. A kutatás és felderítés az ötödik, veszélyes (ember számára megközelíthetetlen) terepen, víz alatt ténykedő, az orbitális pályát és a bolygókat feltérképező, katasztrófamenedzselő robotokat felvonultató terület. A sort az oktatás és a szórakoztatás egyvelege, az edutainment zárja: mozgás-szimulátorok, guide-ok, tanárok, edzők, kísérők-társak és természetesen játékok.
Nincs is robottechnológia
„Több termékvíziónak hasonlók a követelményei” – nyilatkozta Tim Guhl, projektkoordinátor. – „Az SRA kiemeli ezeket a hasonlóságokat, hogy a különböző szektorok hol tudják kisegíteni egymást, például űrrobotikára fejlesztett technológiák hasznosak lehetnek szolgáltató robotok tervezésekor, vagy épp fordítva.”
Problémát jelenthet, hogy – Guhl szerint – önmagában nincs robotikának nevezhető technológia. A kutatók 18 technológiacsoportot azonosítottak az ezirányú fejlesztéseknél. Gyakran mindegyikre szükség van, máskor nem tudni, mire kell fókuszálni, de leginkább azt kell eldönteni, hogy az adott technológiát elsősorban a robotika viszi előre, vagy sem. Elem, motor nélkülözhetetlen kellékek, de máshol is azok, úgyhogy nem a robotika a legfőbb mögöttes hajtóerő, viszont az autonóm navigációban például egyértelműen az. A konklúziókat „nyolc parancsolatban” foglalták össze, lényegük: a legkülönbözőbb technológiák koherens rendszerekbe integrálása, kulcstechnológiákra koncentrálni, magasabb szintű együttműködés az egyetemi és az ipari szféra közti, új piacterek teremtése stb. Egyszerűen hangzik, de például a tökéletes integráció még sokáig fog fejfájást okozni az optimális esetben nem egy, hanem több területről érkező fejlesztőknek. Mindezek után még társadalmi, etikai és jogi kérdésekkel, következményekkel is kell foglalkozni – ha minden háztartásban és utcasarkon robotok flangálnak, elengedhetetlen az Asimov törvényein túlmutató hosszútávú szabályozás.
