A katona hiába üldözi a robotot, a gép elterelő nyomokat hagyott maga mögött, majd 
kámforrá vált. Átverte és elrejtőzött. Nem a moziban ülünk, hanem valódi közeljövő-forgatókönyvet olvasunk. De hogyan tudja mindezt kivitelezni egy buta masina?
Alan R. Wagner és Ronald C. Arkin, a Georgia Institute of Technology két kutatója a negyedévente megjelenő International Journal of Social Robotics szeptemberi számában publikált 22 oldalas, kísérleteken alapuló tanulmánya részletes választ ad a kérdésre. Úttörő munkát végeztek: ennyire behatóan még senki nem foglalkozott a komoly etikai-szabályozási kérdéseket is felvető témakörrel, robotok megtévesztő tevékenységével.
„A legtöbb robot valószínűleg ritkán fog gépeket és embereket megtéveszteni, viszont, mivel a lehetséges eredményeket illetően, előnyösebb helyzetben lesz az, amelyik be tudja csapni a másikat, fontos, hogy interakciós készletének része legyen ez az adottság is” – írja Wagner.
A kivitelezéshez egyrészt algoritmusokat fejlesztettek, amelyek lehetővé teszik, hogy a robot eldöntse, szükséges-e megtéveszteni embert, vagy gépet, másrészt a két kutató technikai megoldásai segítséget nyújtanak az optimálisnak tűnő átverési stratégia kiválasztásához. Először arra tanították meg, hogy olyan szituációkat ismerjen fel, amikor kamatoztatnia kell különleges képességét. Egy-egy szituáció két feltétel alapján sorolható ebbe a kategóriába: ha a kereső és keresett konfliktusban állnak egymással, és ha az utóbbinak haszna származik a másik becsapásából. A megtévesztés szintjét a kölcsönös függőség és a játékelmélet alapján, algoritmusokkal értékelhető ki.
A kutatók húsz „bújócska” kísérletet végeztek két autonóm (egy fekete és egy piros) robottal: a három búvóhelyhez vezető potenciális útvonalak mentén jól felismerhető színes markereket helyeztek el. A menekülő fekete robot véletlenszerűen választotta ki, hova menjen. A (félrevezető) kommunikációs célt is szolgáló markereken túljutva, leverte azokat, majd az utolsó után megváltoztatta eredeti tervét, és a két maradék helyszín egyike mellett döntött. Piros üldözője a markerek állapota, hiányuk vagy meglétük alapján tájékozódott. A megtévesztés a tesztek 75 százalékában sikerült, ha pedig nem, akkor a bujdosó rosszul, vagy rossz markereket vert le. Az eredmény ugyan nem 100 százalék, de bizonyságot nyert: robotok is képesek átverni egymást.
Wagner és Arkin egyedi esetek helyett általánosan kezelték a témát, javaslataik (elvileg) robot-ember és robot-robot interakcióra egyaránt alkalmazhatók, például katonai, keresési és mentési célokra – sem a robothoz, sem a nála lévő fontos információhoz nem fér hozzá az ellenség, jobban együtt tud működni a romos terepen talált rettegő áldozattal stb. Kérdés, hogy ezekben a dinamikusan változó, valós környezetekben mennyire működik, működik-e egyáltalán az átejtés.
