A valóságból és főként sci-fikből sokat megtudtunk a robotokról: hegesztenek, autót 
szerelnek össze, porszívóznak, füvet nyírnak, fociznak, birkóznak, recepciósok, a Marsra járnak, túlélők után kutatnak, hadakoznak, időseket gondoznak, műtenek… De hogy még táncoljanak is?!
Pedig a svédországi Vesteras Mälardalen Egyetemén ilyesmivel kísérleteznek, ráadásul az eddigi beszámolók szerint sikerrel. A robot Csajkovszkij zenéjére adja elő A hattyú halálát – annyira hitelesen, hogy a nézőkből érzelmeket csalt elő, majdhogynem könnyekre fakasztotta őket. A négyperces performansz hivatalos bemutatójára a szeptember 23-26. közötti göteborgi könyvvásáron került sor; a gép az ottani publikumnak is tetszett. Nem takarékoskodtak a jelzőkkel: gyönyörűnek, elbűvölőnek, meghatónak látták.
A hattyú egy méter magas moduláris rendszer, mozgékonyságát a fehér szárnyak, a nyak, a csőr és a lábak összesen 19 különböző csuklópontja teszi lehetővé.
Az egyetem számítástudomány professzora, Lars Asplund munkatársával, Kerstin 
Gauffin-nal álmodta meg a kecsesen balettező masinát. Kísérletükkel olyan kérdésekre szeretnének választ kapni, hogy mire képes egy robot, milyen emberi érzéseket tud utánozni, hogyan hat ránk, ha művészi munkában, például táncszínházban szerepel. Terveik között szerepel az is, hogy a szerkezet valódi színészekkel lépjen fel.
A hattyú mozgását az ember-technológia interakció művészi aspektusaival is foglalkozó táncos-koreográfus Asa Unander-Scharin tervezte meg. Arra törekedett, hogy a robot minden mozdulatot „magától” adjon elő – mivel a beépített számítógép emlékszik a mozgásmintákra, és képes azokat teljes táncprogramként lejátszani, lépésről lépésre betanította neki a performanszt.
„Ösztönző látvány, hogy a gépek mennyire hatnak az emberi érzelmekre” – nyilatkozta a koreográfia kidolgozását és a hattyúbalettet munka mellett remek szórakozásként átélő művész.
