Cynthia Breazel nevét a híres robottorzónak, Kismetnek köszönhetően ismerte meg a nemcsak szakmabeli publikum. Tudományos tanácsadóként dolgozott Spielberg MI-jének forgatásán; jelenleg az MIT Médialaboratóriumának Személyi Robotok Csoportját vezeti.
Villamosmérnöki és számítástudományi tanulmányait az MIT-n, valamint a Kaliforniai Egyetemen, Santa Barbarában végezte. 2002-ben, MIT-kiadásban jelent meg a Designing Sociable Robots című könyve, melyben szintetikus teremtményekként, s nem csúcstechnológiai játékokként írja le a jövő robotjait, szociális intelligenciájukon emberhez hasonló intelligenciát ért. Mindennapi életünk részévé válnak, hozzánk idomulnak.
Lassan két évtizede foglalkozik autonóm robotokkal. Az MIT Rodney Brooks irányítása alatti Mesterséges Intelligencia Laboratórium 1990-es évekbeli fejlesztéseiben, a rovaralakú lépegető Hannibal és Attila, majd a (nevével kognitív tevékenységekre utaló) humanoid Cog melletti munkákban is részt vett. Utóbbihoz a multimodális (vizuális, auditív, motorikus) információ integrálását és az érdekesnek tűnő ingerek irányába orientálódását biztosító, a fej, nyak és szem vizuális ingerekre adott reflexes mozgásait szabályozó felső colliculushoz hasonló szerkezetet tervezett.
Kismet
Doktori disszertációját a „robotikus teremtményként” definiált Kismet (törökül „sors”, bizonyos szövegkörnyezetekben „szerencse”) jelentette. Az emberekkel kezdetleges közösségi interakcióra, nemcsak utánzásra, hanem tényleges reakcióra képes „lény” paralingvisztikai eszközökkel – arckifejezéssel, tekintetváltoztatással, hangprozódiával, testtartásának módosításával – kommunikálta érzéseit: haragot, nyugalmat, meglepetést, örömöt, undort, szomorúságot, érdeklődést, fáradtságot, félelmet. Mosolygott, ha kedvesen szóltak hozzá, lehajtotta fejét és fülét, amikor vitázik, érzékelte az intonációban rejlő emocionális töltést. Mihelyst a helyiségbe léptünk, tekintetével követett. „Ez a testbeszéd a biztosíték arra, hogy valóban érti, mit mondanak neki” – nyilatkozta Breazel.
Huszonöt motor biztosította a fej, száj, szemek és fülek mozgását. A szoftver egy másik helyiségben, tizenöt számítógépből álló hálózaton futott. A látórendszerért négy kamera, kilenc komputer felelt – csak így érzékelte a partner arckifejezését, valamint azt, hogy milyen messzire helyezkedett el tőle. Amikor beszéltek hozzá, célszerű volt mikrofont használni, mert a környezeti zajok nehezítették a megértést.
Rodney Brooks szerint Kismet megváltoztatta robotképünket: társaságában már nem közönséges gép jelenlétét éreztük, hanem sokkal többet. Látogatói inkább úgy viszonyultak hozzá, mint egy kedves háziállathoz, vagy kisgyerekhez. Mintha élne.
Ember-robot interakció
Breazel jelenleg a Médialaboratóriumban folytatja antropomorf, biológiai modellek által inspirált robotokra vonatkozó kutatásait. Az irányítása alatt futó projektekben tudományos elméleteket, mérnöki alapelveket és a művészi kivitelezést hozza közös nevezőre. Munkáikat fesztiválokon (SIGGRAPH), kiállítások keretében (MIT Múzeum, Nemzeti Design Múzeum, New York) tekinthette, illetve tekintheti meg az érdeklődő közönség.
A csoport a közvetlen ember-robot interakció (human-robot interaction, HRI) mellett, a személyünket avatárként képviselő, és így a távolsági kommunikációt javító, illetve a fizikai képességeinket növelő robotok kérdését szintén tanulmányozza. Szerteágazó, multidiszciplináris terepen mozognak, hiszen a HRI aktív multimodális érzékelő rendszereket, szenzor- és aktuátor-technológiákat, beszédfelismerést és -szintézist, gépészetet, tanulási folyamatokat, mozgás- és motorikus vezérlést, pszichológiai modellezést egyaránt érintő szakterület.
A Kubrick/Spielberg-féle MI Teddyjét megalkotó Stan Winston Stúdióval közösen fejlesztett Leonardo szintén szociális, ám nem emberküllemű, hanem játékkutyusra, kisebb macira emlékeztető robot. Az animatronikus karaktert a művészetet, tudományt és mérnöki feltalálást egy személyben megtestesítő reneszánsz mester előtt tisztelegve nevezték el Leonardónak.
A Disney Animáció Stúdió megoldásait használó TOFU projekt plüssállatkája hasonló célt szolgál: a robot kommunikációs képességének fejlesztését, az árnyaltabb, érzelmi elemekkel bővülő interakciót.
Az MDS (mobile, dexterous, social) keretében négy apró humanoidon dolgoznak. Mobilitás, emberközpontú kommunikáció, interaktív képességek és viszonylagos (kéz)ügyesség új kombinációit, s mindezek eredményeként a hatékony csapatmunkát igyekeznek kikísérletezni velük és rajtuk.
Gépflóra, gépfauna
A kezdetleges létformák és alien-világok ihlette Robotszínházat egymással kommunikáló, különös formájú gépecskék népesítik be. A különböző alkotóelemek együttese az egész terráriumot egyfajta intelligens színpaddá alakítja. A nézők interaktív, állandóan változó, több érzékszervükre (a szaglásra is) ható élménnyel gazdagodnak.
A Cyberflora négy virágból álló robotkert. A növényi formák (liliomok, orchideák) állatokhoz hasonló viselkedést tanúsítanak, a látogatókat érzékelik, reagálnak rájuk. A növény-ember kommunikáció hatására a háttérzene is megváltozik.
A sztereó látórendszerrel felszerelt Tengeri rózsa szintén kezdetleges létformára emlékeztet. Környezetével (vízesés, kisebb tavak stb.) és az ott megjelenő emberekkel folytat interakciót.
A primatológus Andrew Whitennel közös Puzzle Gyümölcs – egy mesterséges és „intelligens”, távirányított táplálék – rendeltetése a főemlősök kognitív képességeinek tanulmányozását egyszerűsítő technológiák létrehozása.
A robotoknál jobb esetben még nagyon primitív, de általában szinte teljesen hiányzó tapintást célozza a szintetikus bőrre vonatkozó Sensate Skin projekt.
A RoCo (Robotic Computer) új típusú asztali számítógép, könnyedén mozgatható monitorral, érzelmi megnyilvánulásainkat felismerő, azokra kreatívan reagáló mechanizmusokkal.
Robotlámpák és -karok, gépkocsivezetést segítő szerkezetek, természetes tapintást célzó aktuátorok és ruhák – a felsorolást még folytathatnánk, de az eddigiekből is nyilvánvaló: kevesen tesznek többet az ember-robot interakció minőségének javításáért, hogy a robotok ne csak kuriózumnak számítsanak, hanem valóban hasznos segítőink, társaink legyenek, mint Cynthia Breazeal és munkatársai.