Egér és billentyűzet mellett már érintés és beszéd által is tudunk informatikai eszközökkel kommunikálni. A paletta hamarosan bővül: európai kutatók azon dolgoznak, hogy számítógépek az emberi mozgásból, gesztusokból, arcmimikából nyerjenek ki információt.

Az információt az emberrel, környezettel folytatott interakció során hasznosítják. A multimodális interfész környezet-intelligens (ambient intelligence) rendszer eleme, a rendszerhez tartozó infokommunikációs berendezések lakóterünk tárgyaiba integrálódnak. A beágyazott számítógép figyeli, mit teszünk, megnyilvánulásainkból felhasználói szempontból hasznos információkat nyer ki.

Biztonság

Az ambient intelligence törekvésekhez kapcsolódó európai uniós MIAUCE (Multi-modal Interaction Analysis and exploration of users within a Controlled Environment) és utódprojektjei keretében nemcsak elméletileg foglalkoztak „láthatatlan rendszerekkel”, hanem gépi látáson alapuló prototípusokat is fejlesztettek három alkalmazáscsoportra.
Az első tömegek monitorozása olyan forgalmas helyeken, mint például repülőterek, ahol egyébként régóta használnak megfigyelőkamerákat.

Először a videóstreamet kell valósidőben elemezni, jellemzőinek háromszintes hierarchiáját kivonatolni. A legalacsonyabb formák és mozgások matematikai leírása, a következő a leírás értelmezése a tömeg sűrűsége, gyorsasága és a mozgásirányok alapján, a harmadik szinten a számítógép már el tudja dönteni, mikor tekinthető szokatlannak egy-egy tevékenység. A MIAUCE a középsőre és a legmagasabbra fókuszált.

Az egyik projektpartner egy mozgólépcső-gyártó céggel közösen dolgozik nemzetközi repülőterek monitorozó rendszereinek minőségjavításán. Céljuk, hogy a rendszer „olvasson” az emberi mozdulatokból, automatikusan észrevegye, ha például valaki elesik a mozgólépcsőn vagy -folyosón, és veszélyes tumultus alakul ki körülötte.

Marketing, szórakozás és szépség

A második alkalmazás kifejezetten marketingcélokat szolgál. A láthatatlan számítógép boltokban követi a vásárlókat. Két terméken dolgoznak: az egyik a bolton kívül, az utcán, afféle számlálóként monitorozza a gyalogosokat. A tervek szerint divattermékeket áruló üzletek lesznek az első kliensek, az ő részükről várható a legnagyobb érdeklődés. A másik a boltban figyel: hol időzünk sokat, hol keveset stb. Adatai alapján az üzletvezető pontos képet kap, mely termékek, termékosztályok népszerűek, melyek nem.

A harmadik alkalmazás interaktív webtelevízió: a felhasználó arcára irányuló webkamera nyomon követi, hogy a képernyő melyik részét nézzük. Az adatok alapján könnyebben megállapítható, mi iránt érdeklődünk, miről szeretnénk még több információval rendelkezni. Az alkalmazást a lett projektpartner Tilde szoftvergyártó hamarosan kereskedelmi forgalomban hasznosítja.

A projekt melléktermékeként fejlesztették a gyakorlatilag azonos elven működő „arccsere” technológiát. Lényege, hogy a modell arca felcserélhető a felhasználóéval. Kifejezetten jól jöhet, ha például új frizurát szeretnénk, vagy ruhát akarunk vásárolni – leteszteljük, és rögtön látjuk, előnyös-e, vagy sem.

Újabb Big Brother?

Az alkalmazások tetszetősek és nyilvánvalóan hasznosak, viszont a technológia morálisan és jogi értelemben egyaránt komoly veszélyforrás lehet: a járókelők viselkedésében olvasva, Big Brother képe sejlik fel a háttérben.

A projekt résztvevői ebből a megfontolásból kiindulva, több potenciális alkalmazást elvetettek. Alapelvként az anonimitást fogalmazták meg. A rendszer célja nem személyek azonosítása, hanem a viselkedés elemzése.

Figyelembe vették azt is, hogy az alkalmazások társadalmilag elfogadhatók-e. Ha a repülőtér biztonságát növeli, aligha vitatja bárki is a mozgófolyosók monitorozását. Személyeket, bőrszínt viszont semmilyen körülmények között nem azonosíthat.