A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen – hirdeti a robotika első alaptörvénye, de talán Asimov is ledöbbenne, ha látná, mivel kísérleteznek egy szlovén laboratóriumban…
Különös kutatásról számolt be a New Scientist: Borut Povše a Ljubljanai Egyetem fiatal tudósa a főként nyomtatóiról ismert japán Epson ipari szerkezetével, egy összeszerelésre használt robotkarral bevettnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető módon teszteli, mire kell ügyelni a fejlesztőknek ahhoz, hogy tényleg be lehessen tartani a híres törvényt. Merthogy a mai robotok nem felelnek meg az abban megfogalmazottaknak, interakció közben igenis képesek kárt okozni az embernek.
A gép semmi mást nem tesz, „csak” odacsap a tesztalany karjára, egész pontosan ellöki az útból. Két fúrófej-szerű nyomóeszközt szereltek a végére: egy tompát és egy élesebbet. Hol az egyiket, hol a másik használták. Személyenként tizennyolc alkalommal, alkalmanként eltérő intenzitásfokkal sújtott le.
A hat önkéntesnek (akik egyébként Povše kollégái) el kellett mondaniuk, mennyire fájt az érintkezés: egyáltalán nem, alig, közepesen, nagyon, iszonyatosan. Általában enyhe és közepes fájdalomról beszéltek.
Következő lépésként mesterséges kart hoznak létre, és sokkal súlyosabb fizikai kontaktusokat, következményeiket vizsgálják és modellezik vele. Elvileg addig kísérleteznek, amíg rájönnek, milyen gyorsan mozoghat a robot úgy, hogy a közelében lévő embernek ne okozzon fájdalmat. Povše érvelése szerint, a törvény akkor tartható be, ha a robot sebességét, felgyorsulását, a nyomóeszközök méretét és formáját optimalizálják. Ezek ugyan csak az első lépések, de ha sikerül, és miután ideálisra kalibráltak mindent, az interakció – elvileg – tényleg biztonságos lesz.
