Pár éve még inkább kutatási projektek foglalkoztak hangfelismeréssel, és az ilyen programok csak nagyon korlátozott szókészlettel és szinte kizárólag laboratóriumi körülmények között működtek. A Google most hétköznapokban is elérhetővé tette ezt a technológiát az androidos telefonokon.
A hagyományos, windowsos stylus ceruzával működő mobil tulajdonosok általában nem ismerik el mennyire kényelmetlen egy pár négyzetcentiméteres területen 2 milimétert eltalálni egy kis pálcikával. Ezt a jelenséget a pszichológia kognitív-disszonancia redukciónak hívja, hisz mindenki megindokolja magának miért volt logikus döntés több mint százezer forintot kiadni egy olyan mobilért, ami pont mobil szituációkban nem használható.
E törpe minoritástól eltekintve a nagy többség már felismerte, hogy a kapacitív kijelzőkön az ujjal történő gombnyomogatás és szövegbevitel sokkal hatékonyabb és élvezetesebb a pálcikás operációnál. Ezek a készülékek a korábbi mobilokkal ellentétben 1 kézzel is használhatóak. Az interakció tervezők egy angol szójátékkal élve: “Rule of Thumb”-nak, azaz a hüvelykujj uralmának (eredeti értelmében ökölszabály) hívják azt az áttörést, amit először az iPhone, majd az androidos telefonok hoztak el a okostelefonok világába.
A Google androidos keresőjét már régóta irányíthatjuk hangutasításokkal. A most bejelentett Voice Actions programjuk lehetővé teszi, hogy a telefon legfontosabb alkalmazásait kizárólag hanggal vezéreljük. Ugyan csak 2.2-es Androidon és egyelőre kizárólag angolul működő programot akár levelezésre is használhatjuk: megjelölve a címzetteket, az üzenet tárgyát az egész levelet lediktálhatjuk. A Google Maps-be integrált ingyenes navigációs rendszert is irányíthatjuk hangparancsokkal, sőt kizárólag a hangfelismerővel rákereshetünk és felhívhatjuk a környéken lévő szolgáltatásokat. Természetesen a program az ismerőseink nevét is felismeri a telefonkönyvünkből és kérésre tárcsázza a mobil vagy az otthoni számukat.
A Voice Actions-zel a Google egy lépest tett affelé, hogy letaszítsa a hüvelykujjat a trónról. A mobil eszközhasználati szituációkban kétségtelenül az a legkényelmesebb, ha nem kell a képernyőt néznünk, és azon pozícionálni az ujjunkat. Bizonyos szituációkban nincs arra lehetőség, hogy hosszan nézzük a kijelzőt, és a megfelelő helyre nyomjunk. Míg a hagyományos, “buta”-telefonokról a bevállalósabbak sms-eztek vezetés közben, addig ez a mutatvány egy virtuális billentyűzettel már teljesen életveszélyes. Felhasználói szempontból csak a hangfelismerés jelent igazi megoldás ezekre a problémákra. Ha minden app-unkat irányíthatjuk majd a hangunkkal, akár teljesen eltünhetnek a billentyűzetek a képernyőről.
