Bárhova megyünk, kamerák követnek, minden mozdulatunkat rögzítik, akárkit írisz alapján azonosítanak. Philip K. Dick és Orwell, Különvélemény és 1984. Csakhogy amit eddig könyvben olvastunk, filmen láttunk, hamarosan komor valósággá válhat.
A technológia – íriszszkennelés – adott, a biometrikus kutatásfejlesztésre specializálódott Global Rainmakers vállalat a napokban jelentette be. Mások is foglalkoztak már vele, de az új rendszer minden eddiginél pontosabb és gyorsabb. A munkában partnerként közreműködő Leon, az egymilliónál nagyobb lélekszámú mexikói város lesz a tesztterep, majd „a világ legbiztonságosabb helye”, legalábbis Jeff Carter, a GR vezetője szerint. Fura jövővel kecsegtet: otthon, kocsiba ülve, munkahelyre érve, patikában, orvosnál, bankautomatánál, bárhol az írisz fog azonosítani.
Előrejelzésbe is bocsátkozik: „tíz éven belül a Föld összes helye és lakója kapcsolódni fog a rendszerhez.” Hamarosan 50 és 100 dollár közötti áron lesz kapható, és eljön az idő, amikor sok, sokmilliárd íriszszkenner fogja vizslatni a bolygót. Ellentétben a Különvéleménnyel, a rendszer nem játszható ki. Mindent tud rólunk, és nem hibázik. Szülőatyja „digitális skarlátbetűhöz” hasonlítja: a bűnözön élete végéig rajtamarad a stigma, ha a bolti szarka áruházba tér be, azonnal tudni fogják, ki ő, s figyelik lépéseit. Mások repülőre nem szállhatnak fel.
Carter hatalmas lelkesedéssel beszél, mintha George W. Busht, vagy a paranoiától és biztonságféltéstől már-már megőrült, de leginkább megfigyelni, szabályozni és tiltani akaró/imádó más politikai vezetőt hallanánk.
Leon csak az első fázis – biztonsági ellenőrzőpontokon, rendőrségi épületeknél, büntetés-végrehajtási intézményekben kezdik, míg a következő három évre tervezett második fázisban bankok, kórházak, áruházak, köz- és magánterek szintén fel lesznek szerelve. A szkennernek máris több fajtája létezik: a repülőterekre szánt Hbox percenként ötven mozgásban lévő személyt azonosít, a kisebbek tizenötöt, harmincat. Az egyik tesztalany elmondása alapján másodpercnél kevesebb idő alatt végeztek vele, bejegyezték az adatbázisba, majd utána többször, volt, hogy futva jutott túl az ellenőrzőponton, és a rendszer minden egyes alkalommal felismerte.
Miért az írisz? Mert például az ujjlenyomatnál nagyjából száz adatponttal lehet dolgozni, az írisznél viszont legalább kétezerrel. Az arcnál és a hangnál is megbízhatóbb. Egyedül a DNS-nél nem, azt viszont – egyelőre – még nem használják azonosításhoz. Ki tudja, meddig.
Leonhoz visszatérve, előbb adatbázis kell a városlakók íriszéről. Bűnözőkkel nincs gond, vallottak, jöhet a szkennelés. Törvénytisztelő állampolgároknál már bajosabb, mert ők eldönthetik, akarják, vagy sem. Carter úgy véli, igen. Például, mert nem lesz szükségünk személyazonosságunkat igazoló papírokra, elég a szemünk. Sőt, akik önként és dalolva nem vetik alá magukat, ki lesznek közösítve – nem akarnak a rendszerhez tartozni. Olyan apróságok, mint privacy fel sem merül benne… Szerinte a Facebook, telekomok és bankok egyébként is mindent tudnak rólunk, és a közösségi hálózatokról bármi hozzáférhető. A Google-keresések szintén sokat elárulnak rólunk, tehát egy kvázi megfigyelőrendszer bagatell dolog. Okosan megfeledkezik arról, hogy példái esetében szolgáltatást vagy szórakozást kapunk adatainkért cserébe, míg egy íriszszkenner ugyan mi jót adhat az átlagfelhasználónak?
