Ágensblog

Egyre több kutatás figyelmeztet az elektromos hálózatok gyenge pontjaira. Elavultak az irányító és karbantartó technológiák, módosíthatók a rosszul őrzött adatok, sebezhetők, könnyen támadhatók a rendszerek. Aztán meg minden sötétségbe borul.

A mérnököket egyesítő nemzetközi szervezet, az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) az elosztott számítások egyik népszerű változatáról, a smart grid kommunikációról rendezett konferenciát. (A többféleképpen definiálható grid független számítógép-fürtök alkotta rendszerre, földrajzilag elosztott hálózat „virtuális szuperszámítógép”-ére, közműszerű számításra stb. vonatkozik.)

A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen – hirdeti a robotika első alaptörvénye, de talán Asimov is ledöbbenne, ha látná, mivel kísérleteznek egy szlovén laboratóriumban…

Különös kutatásról számolt be a New Scientist: Borut Povše a Ljubljanai Egyetem fiatal tudósa a főként nyomtatóiról ismert japán Epson ipari szerkezetével, egy összeszerelésre használt robotkarral bevettnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető módon teszteli, mire kell ügyelni a fejlesztőknek ahhoz, hogy tényleg be lehessen tartani a híres törvényt. Merthogy a mai robotok nem felelnek meg az abban megfogalmazottaknak, interakció közben igenis képesek kárt okozni az embernek.

Számítógépes rendszerek az embernél jobban teljesítenek olyan egyértelmű feladatokat, mint a sakk vagy az időjárás-előrejelzés, árnyaltabb, többféleképpen értelmezhető problémák kezelése viszont egyáltalán nem az ő világuk: bőven lemaradva kullognak mögöttünk.

Nehezen, vagy egyáltalán nem boldogulnak azokkal az esetekkel, amikor különböző forrásokat összekombinálva kell rátalálniuk a helyes megoldásra. Jócskán akad tanulnivalójuk: a nyelvet egyrészt jelentéstanilag, szövegkörnyezetükben értelmezve szavakat és mondatokat, másrészt az ember által hosszú évek alatt elsajátított kulturális háttérismeretekkel, de legalább azok egy részével rendelkezve kellene megközelíteniük.

Az interakciós partner érzelmeit értő, azokra emocionálisan (is) reagáló – és persze valamilyen szinten önállóan „gondolkodó” – gépek fejlesztése bő másfél évtizede a számítástudomány egyik nagy célkitűzése. Legutóbb egy ausztrál kutató állt elő érdekes javaslattal.

Kicsit többel is, mint javaslat, mert a napsütötte nyugat-ausztrál nagyváros, Perth Murdoch Egyetemén dolgozó Graham Mann érzelmeket és gondolkodást szimuláló algoritmusokon dolgozik. 1998 óta foglalkozik a témakörrel. Abból indult ki, hogy a jelenlegi számítógépek műveletek sokaságát és gyorsaságot megkövetelő, racionális feladatok kivitelezésében, például rákos daganat diagnosztizálásában felülmúlják az embert, kevésbé egyértelmű, nehezen definiálható, rejtett összefüggések megértését is igénylő munkában viszont kifejezetten rosszul teljesítenek.

A mobilpiac japán óriása, a számos innovatív alkalmazást bevezető DoCoMo a múlt héten mutatta be navigáló, lokális és egyéb információkat, például időjárási adatokat szolgáltató, bővítettvalóság-technológián alapuló szemüveg oldalára rögzíthető parányi kijelzőt.

A fejlett mobiltechnológiák létrehozásában és népszerűsítésében élenjáró DoCoMo folyamatosan tágítja a telefónia kereteit, alkalmazásaival és szolgáltatásaival rengeteget tesz azért, hogy a készülékek alapfunkciók mellett igazi mindenessé, személyes tárggyá alakuljanak át. Tevékenységi körük széleskörű, például ők fogják bevezetni Japánban az Android operációs rendszer terjesztésében oroszlánrészt vállaló Samsung Galaxy S okostelefonját és a DoCoMo új e-könyv szolgáltatását támogató Galaxy Tab tabletgépét is – előbbit október, utóbbit november végén.