Ágensblog

A katona hiába üldözi a robotot, a gép elterelő nyomokat hagyott maga mögött, majd kámforrá vált. Átverte és elrejtőzött. Nem a moziban ülünk, hanem valódi közeljövő-forgatókönyvet olvasunk. De hogyan tudja mindezt kivitelezni egy buta masina?

Alan R. Wagner és Ronald C. Arkin, a Georgia Institute of Technology két kutatója a negyedévente megjelenő International Journal of Social Robotics szeptemberi számában publikált 22 oldalas, kísérleteken alapuló tanulmánya részletes választ ad a kérdésre. Úttörő munkát végeztek: ennyire behatóan még senki nem foglalkozott a komoly etikai-szabályozási kérdéseket is felvető témakörrel, robotok megtévesztő tevékenységével.

A filmvásznon virtuális – és lassan fizikai – térbeli másaink egyre inkább úgy viselkednek, mint az őket mozgató felhasználó. A valóságban még nem helyettesítik az embert, de Virtuáliában is csak akkor lehetnek hitelesek, ha minél jobban hasonlítanak ránk.

A Barcelonai Egyetem virtuális környezetekkel foglalkozó laboratóriumában valami hasonlót szeretnének kivitelezni – a felhasználó fizikai, fiziológiai paramétereit (pulzust, légzést, galvanikus bőrreakciót) szenzorokkal és más vezeték nélküli eszközökkel mérő, az eredményeket az avatárhoz valós időben eljuttató rendszert fejlesztettek.

Az okostelefonokon egyszerre csak 5-6 alkalmazást használnak a tulajdonosaik, amik közül az egyik szinte mindig a Facebook. Nagyon ritkán neteznek bögészőből és a köztes időket töltik ki a telefonon való babrálással, derül ki egy francia kutatásból.

Bonyolult fizikai jelenséges szuperszámítógépes szimulációja nélkül a tudomány lényegesen kevesebb eredményt produkálna. Úgy tűnik, csúcsgépek mellett hamarosan mezei okostelefonokon is lefuttathatunk hasonló szimulációkat. Legalábbis néhány MIT kutató szerint.

A felsőoktatási intézmény Gépészmérnöki Karán mobilos szimulációkat kivitelező (itt letölthető) szoftvert fejlesztettek. A jelenlegi változatot ugyan csak bemutató jelleggel használják, de a fejlesztések eredményeként a számítások laboratórium mellett/helyett helyszínen is kivitelezhetők lesznek, sőt, a rendszereket távolról, esetleg robotokkal is irányíthatjuk.

A mai számítástudomány egyik felkapott témája az érzelmek kezelése. Ember-számítógép interakció közben egyelőre inkább a humán fél alkalmazkodik a másikhoz, de mihelyst a gép képes lesz értelmezni emocionális állapotokat, megváltozik a helyzet.

A webtechnológiák szabványosításában fontos szerepet játszó, Sir Tim Berners-Lee nevével fémjelzett WWW Konzorcium (W3C) multimodális interakcióra szakosodott csoportja érzelmi állapotok formalizálására alkalmas specifikáción, az EML (Emotional Markup Language, vagy csak EmotionML) nyelven dolgozik. Vigyorgó fejek (smiley-k) és más emotikonok kifinomultabb, ember-ember és ember-gép kommunikációt egyaránt feltuningoló alternatívájában gondolkoznak.