Napfényes nyári reggel, pacsirták dalolnak, de éneküket elnyomja a szemeteskocsi zaja. Már ahol, mert sok település történelmi központjába el sem jut, ott a lakók maguk gondoskodnak a hulladékról. Hacsak robotok nem vállalják fel helyettük.
„Robot on-demand”
Az utcák túl szűkek, kizárólag gyalogosforgalomra kialakítottak, vagy más okok miatt megközelíthetetlenek. Kukásautó elfelejtve, jöhet a környezeti feltételeknek jobban megfelelő, felhasználóbarát gép, például robot. Akár megrendelésre is – csak hívnunk kell, és hamarosan ajtónk előtt terem.
A nemrég zárult uniós DustBot projekt pont ilyen eshetőségekre kínál optimális megoldást: az embernél alig alacsonyabb robot a legszűkebb sikátorban is elnavigál, megáll a kapunál, és várja a szemetet. Persze csak akkor, ha előtte felhívtuk a szolgáltatót. DustCart érkezik, a zacskókat a célra kialakított rekeszeibe tesszük. Mint egy kerekes mozgókuka, de a beépített csúcstechnológiák, például szenzorok és a többszintű vezérlés miatt mégis több: annyira biztonságos, hogy elboldogul az utcán. Komoly számítási kapacitással rendelkezik, környezetével kétoldalú kommunikációt folytat, és így egy csomó adathoz hozzáfér.
Kamerái és más érzékelői segítségével látja, merre megy. Leszkenneli a terepet, feldolgozza az információt, az eredmény: elkerüli a mozdulatlan tárgyakat. Mozgó objektumokkal (emberekkel, kutyákkal, járművekkel) pedig azért nem ütközik össze, mert kiszámolja, merre haladnak, mikor, hova érnek. A képeket irányítóközpontba is eljuttatja, ahol humán operátorok ellenőrzik, minden rendben megy, vagy sem, s közbeavatkoznak, ha szükséges.
Navigációhoz a térinformatikából ismert háromszögelő (triangulációs) rendszert, kommunikációhoz vezeték nélküli hálózatot használ. A hálózat állapítja meg, számítja ki a megadott címek közti optimális útvonalat, és továbbítja az információt a robotnak.
A szemetesrobotoké a jövő!
Vezérlése három szinten történik: az első a mozgásérzékelőkből, akadályelkerülő mechanizmusokból, felhasználói interfész funkciókból, például beszédfelismerésből összeálló beépített autonóm rendszer. A második a tevékenységét koordináló környezet-intelligens közeg: utasításokat küld a robotnak, navigálja az utcán. A harmadik az irányítóközpont, ahol emberek és a helyszíni CCTV-k monitorozzák a gép tevékenységét – csak vészhelyzetben és technikai hibáknál avatkoznak közbe. A biztonságot az irányítóközpont garantálja, például igyekszik megakadályozni, hogy valaki ellopja a gépet, vagy kárt okozzon benne.
DustCart nyolc bemutatón bizonyított – hatszor európai helyszínen, egy-egy alkalommal Japánban és Dél-Koreában. Májustól két példány egy olasz kisvárosban, Peccioliban dolgozott két hónapot. Körülbelül száz háztartás vette igénybe őket. (A pilot tesztek előtt a szemétszállítókkal megállapodnak, hogy az adott időszakban és címeken szüneteltetik szolgáltatásukat.)
Más önkormányzatok és befektetők szintén érdeklődnek, a fejlesztők szerint azonban még több „éles” teszt kellene. Ha mindegyik sikeres lesz, már az év végére kereskedelmi forgalomba kerülő termék várható. Becslések alapján Európa-szerte legalább 100 ezer DustCart-ra lenne igény.